összeomlik

Hungarian

Alternative forms
  • összeomol (archaic, literary)

Etymology

From össze- +‎ omlik.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈøsːɛomlik]
  • Hyphenation: ösz‧sze‧om‧lik
  • Rhymes: -omlik

Verb

összeomlik (intransitive)

  1. to collapse (to break apart and fall down suddenly)
    Synonym: összedől
  2. (poetic) to collapse (pass out and fall to the floor or ground, as from exhaustion or other illness; to faint)
  3. (figuratively) to collapse, to crash (to fail suddenly and completely)
  4. (figuratively) to break down, to fall apart (to be emotionally in crisis)

Conjugation
conjugation of összeomlik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. összeomlok összeomlasz összeomlik összeomlunk összeomlotok összeomlanak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. összeomlottam összeomlottál összeomlott összeomlottunk összeomlottatok összeomlottak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. összeomlanék összeomlanál összeomlana összeomlanánk összeomlanátok összeomlanának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. összeomoljak összeomolj or
összeomoljál		 összeomoljon or
összeomoljék		 összeomoljunk összeomoljatok összeomoljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive összeomlani összeomlanom összeomlanod összeomlania összeomlanunk összeomlanotok összeomlaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
összeomlás összeomló összeomlott ― összeomolva összeomolhat

or in literary style

conjugation of összeomlik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. összeomlok összeomolsz összeomlik összeomlunk összeomoltok összeomolnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. összeomoltam összeomoltál összeomolt összeomoltunk összeomoltatok összeomoltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. összeomolnék összeomolnál összeomolna összeomolnánk összeomolnátok összeomolnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. összeomoljak összeomolj or
összeomoljál		 összeomoljon or
összeomoljék		 összeomoljunk összeomoljatok összeomoljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive összeomolni összeomolnom összeomolnod összeomolnia összeomolnunk összeomolnotok összeomolniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
összeomlás összeomló összeomolt ― összeomolva összeomolhat

Further reading
  • összeomlik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.