expresszív

Hungarian

Etymology

From German expressiv, from French expressif.[1] With -ív ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛksprɛsːiːv]
  • Hyphenation: exp‧resz‧szív
  • Rhymes: -iːv

Adjective

expresszív (comparative expresszívebb, superlative legexpresszívebb)

  1. expressive
    Synonyms: kifejező, érzékletes

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative expresszív expresszívek
accusative expresszívet expresszíveket
dative expresszívnek expresszíveknek
instrumental expresszívvel expresszívekkel
causal-final expresszívért expresszívekért
translative expresszívvé expresszívekké
terminative expresszívig expresszívekig
essive-formal expresszívként expresszívekként
essive-modal — —
inessive expresszívben expresszívekben
superessive expresszíven expresszíveken
adessive expresszívnél expresszíveknél
illative expresszívbe expresszívekbe
sublative expresszívre expresszívekre
allative expresszívhez expresszívekhez
elative expresszívből expresszívekből
delative expresszívről expresszívekről
ablative expresszívtől expresszívektől
non-attributive
possessive - singular		 expresszívé expresszíveké
non-attributive
possessive - plural		 expresszívéi expresszívekéi

Derived terms
  • expresszíven

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • expresszív in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.