hezitál

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin haesitare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhɛzitaːl]
  • Hyphenation: he‧zi‧tál
  • Rhymes: -aːl

Verb

hezitál

  1. (intransitive) to hesitate
    Synonyms: habozik, tétovázik, bizonytalankodik, ingadozik, vacillál

Conjugation
conjugation of hezitál
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. hezitálok hezitálsz hezitál hezitálunk hezitáltok hezitálnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. hezitáltam hezitáltál hezitált hezitáltunk hezitáltatok hezitáltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. hezitálnék hezitálnál hezitálna hezitálnánk hezitálnátok hezitálnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. hezitáljak hezitálj or
hezitáljál		 hezitáljon hezitáljunk hezitáljatok hezitáljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive hezitálni hezitálnom hezitálnod hezitálnia hezitálnunk hezitálnotok hezitálniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
hezitálás hezitáló hezitált ― hezitálva hezitálhat

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • hezitál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.