megszólal

Hungarian

Etymology

meg- +‎ szólal

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛksoːlɒl]
  • Hyphenation: meg‧szó‧lal
  • Rhymes: -ɒl

Verb

megszólal

  1. (intransitive) to start speaking
    Synonym: (archaic, literary) megszólamlik
  2. (intransitive, of a phone, TV, radio etc.) to start ringing or emitting sound

Usage notes

It can refer to the beginning of actions given as senses of the verb szól.

Conjugation
conjugation of megszólal
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. megszólalok megszólalsz megszólal megszólalunk megszólaltok megszólalnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. megszólaltam megszólaltál megszólalt megszólaltunk megszólaltatok megszólaltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. megszólalnék megszólalnál megszólalna megszólalnánk megszólalnátok megszólalnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. megszólaljak megszólalj or
megszólaljál		 megszólaljon megszólaljunk megszólaljatok megszólaljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive megszólalni megszólalnom megszólalnod megszólalnia megszólalnunk megszólalnotok megszólalniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
megszólalás megszólaló megszólalt ― megszólalva megszólalhat

Derived terms
  • megszólalás

Further reading
  • megszólal in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.