mekeg

Hungarian

Etymology

An onomatopoeia.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛkɛɡ]
  • Hyphenation: me‧keg
  • Rhymes: -ɛɡ

Verb

mekeg

  1. (transitive) to bleat (of a goat or in imitation thereof, to make its characteristic sound repetitively, see mek)

Conjugation
conjugation of mekeg
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. mekegek mekegsz mekeg mekegünk mekegtek mekegnek
Def. mekegem mekeged mekegi mekegjük mekegitek mekegik
2nd-p. o. mekeglek ―
Past Indef. mekegtem mekegtél mekegett mekegtünk mekegtetek mekegtek
Def. mekegtem mekegted mekegte mekegtük mekegtétek mekegték
2nd-p. o. mekegtelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. mekegnék mekegnél mekegne mekegnénk mekegnétek mekegnének
Def. mekegném mekegnéd mekegné mekegnénk
(or mekegnők)		 mekegnétek mekegnék
2nd-p. o. mekegnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. mekegjek mekegj or
mekegjél		 mekegjen mekegjünk mekegjetek mekegjenek
Def. mekegjem mekegd or
mekegjed		 mekegje mekegjük mekegjétek mekegjék
2nd-p. o. mekegjelek ―
Infinitive mekegni mekegnem mekegned mekegnie mekegnünk mekegnetek mekegniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
mekegés mekegő mekegett mekegendő mekegve mekeghet

Derived terms
  • mekegés

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • mekeg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.