mondogat

Hungarian

Etymology

mond (“to say”) +‎ -ogat (frequentative suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmondoɡɒt]
  • Hyphenation: mon‧do‧gat
  • Rhymes: -ɒt

Verb

mondogat

  1. (transitive) to say repeatedly, keep saying, repeat

Conjugation
conjugation of mondogat
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. mondogatok mondogatsz mondogat mondogatunk mondogattok mondogatnak
Def. mondogatom mondogatod mondogatja mondogatjuk mondogatjátok mondogatják
2nd-p. o. mondogatlak ―
Past Indef. mondogattam mondogattál mondogatott mondogattunk mondogattatok mondogattak
Def. mondogattam mondogattad mondogatta mondogattuk mondogattátok mondogatták
2nd-p. o. mondogattalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. mondogatnék mondogatnál mondogatna mondogatnánk mondogatnátok mondogatnának
Def. mondogatnám mondogatnád mondogatná mondogatnánk
(or mondogatnók)		 mondogatnátok mondogatnák
2nd-p. o. mondogatnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. mondogassak mondogass or
mondogassál		 mondogasson mondogassunk mondogassatok mondogassanak
Def. mondogassam mondogasd or
mondogassad		 mondogassa mondogassuk mondogassátok mondogassák
2nd-p. o. mondogassalak ―
Infinitive mondogatni mondogatnom mondogatnod mondogatnia mondogatnunk mondogatnotok mondogatniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
mondogatás mondogató mondogatott mondogatandó mondogatva mondogathat
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.