sírt

See also: sirt

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃiːrt]
  • Hyphenation: sírt

Etymology 1

From the noun sír (“grave”) +‎ -t (accusative suffix).

Noun

sírt

  1. accusative singular of sír

Etymology 2

From the verb sír (“to cry”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix).

Verb

sírt

  1. third-person singular indicative past indefinite of sír

Participle

sírt

  1. (rare) past participle of sír
Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative sírt sírtak
accusative sírtat sírtakat
dative sírtnak sírtaknak
instrumental sírttal sírtakkal
causal-final sírtért sírtakért
translative sírttá sírtakká
terminative sírtig sírtakig
essive-formal sírtként sírtakként
essive-modal — —
inessive sírtban sírtakban
superessive sírton sírtakon
adessive sírtnál sírtaknál
illative sírtba sírtakba
sublative sírtra sírtakra
allative sírthoz sírtakhoz
elative sírtból sírtakból
delative sírtról sírtakról
ablative sírttól sírtaktól
non-attributive
possessive - singular		 sírté sírtaké
non-attributive
possessive - plural		 sírtéi sírtakéi
  • átsírt
  • elsírt
  • telesírt
  • végigsírt
  • visszasírt
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.