térdepel

Hungarian

Etymology

térd (“knee”) +‎ -e- +‎ -p (instantaneous suffix) + -el (frequentative suffix). [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈteːrdɛpɛl]
  • Hyphenation: tér‧de‧pel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

térdepel

  1. (intransitive) to kneel

Conjugation
conjugation of térdepel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. térdeplek or
térdepelek		 térdepelsz térdepel térdeplünk or
térdepelünk		 térdepeltek térdepelnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. térdepeltem térdepeltél térdepelt térdepeltünk térdepeltetek térdepeltek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. térdepelnék térdepelnél térdepelne térdepelnénk térdepelnétek térdepelnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. térdepeljek térdepelj or
térdepeljél		 térdepeljen térdepeljünk térdepeljetek térdepeljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive térdepelni térdepelnem térdepelned térdepelnie térdepelnünk térdepelnetek térdepelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
térdeplés térdeplő or térdepelő térdepelt ― térdepelve térdepelhet

Derived terms
  • térdepelés
  • térdepeltet
  • térdeplés

(With verbal prefixes):

  • letérdepel

References
  1. térdepel in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • térdepel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.