visszatalál

Hungarian

Etymology

vissza- (“back”) +‎ talál (“to find”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvisːɒtɒlaːl]
  • Hyphenation: visz‧sza‧ta‧lál
  • Rhymes: -aːl

Verb

visszatalál

  1. (intransitive) to find one's way back (to someone or something: -hoz/-hez/-höz) (to be able to go back to one's previous place)
    Sokat sétáltunk a városban, de azért könnyen visszataláltunk a szállodához.
    We walked a lot in the city, but we found our way back to the hotel easily.

Conjugation
conjugation of visszatalál
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. visszatalálok visszatalálsz visszatalál visszatalálunk visszataláltok visszatalálnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. visszataláltam visszataláltál visszatalált visszataláltunk visszataláltatok visszataláltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. visszatalálnék visszatalálnál visszatalálna visszatalálnánk visszatalálnátok visszatalálnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. visszataláljak visszatalálj or
visszataláljál		 visszataláljon visszataláljunk visszataláljatok visszataláljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive visszatalálni visszatalálnom visszatalálnod visszatalálnia visszatalálnunk visszatalálnotok visszatalálniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
visszatalálás visszataláló visszatalált ― visszatalálva visszatalálhat

Further reading
  • visszatalál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.