stíröl

See also: stírol

Hungarian

Alternative forms

Etymology

From German stieren (“to stare”), from dialectal stier (“rigid”).[1] With the verb-forming suffix -öl.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃtiːrøl]
  • Hyphenation: stí‧röl
  • Rhymes: -øl

Verb

stíröl

  1. (transitive, intransitive, slang) to gawk, ogle, leer
    Synonyms: bámul, fixíroz

Conjugation
conjugation of stíröl
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. stírölök stírölsz stíröl stírölünk stíröltök stírölnek
Def. stírölöm stírölöd stíröli stíröljük stírölitek stírölik
2nd-p. o. stíröllek ―
Past Indef. stíröltem stíröltél stírölt stíröltünk stíröltetek stíröltek
Def. stíröltem stírölted stírölte stíröltük stíröltétek stírölték
2nd-p. o. stíröltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. stírölnék stírölnél stírölne stírölnénk stírölnétek stírölnének
Def. stírölném stírölnéd stírölné stírölnénk
(or stírölnők)		 stírölnétek stírölnék
2nd-p. o. stírölnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. stíröljek stírölj or
stíröljél		 stíröljön stíröljünk stíröljetek stíröljenek
Def. stíröljem stíröld or
stíröljed		 stírölje stíröljük stíröljétek stíröljék
2nd-p. o. stíröljelek ―
Infinitive stírölni stírölnöm stírölnöd stírölnie stírölnünk stírölnötök stírölniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
stírölés stírölő stírölt stírölendő stírölve stírölhet

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.