stírol

See also: stíröl

Hungarian

Etymology

From German stieren (“to stare”), from dialectal stier (“rigid”).[1] With the verb-forming suffix -ol.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃtiːrol]
  • Hyphenation: stí‧rol
  • Rhymes: -ol

Verb

stírol

  1. Alternative form of stíröl.

Conjugation
conjugation of stírol
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. stírolok stírolsz stírol stírolunk stíroltok stírolnak
Def. stírolom stírolod stírolja stíroljuk stíroljátok stírolják
2nd-p. o. stírollak ―
Past Indef. stíroltam stíroltál stírolt stíroltunk stíroltatok stíroltak
Def. stíroltam stíroltad stírolta stíroltuk stíroltátok stírolták
2nd-p. o. stíroltalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. stírolnék stírolnál stírolna stírolnánk stírolnátok stírolnának
Def. stírolnám stírolnád stírolná stírolnánk
(or stírolnók)		 stírolnátok stírolnák
2nd-p. o. stírolnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. stíroljak stírolj or
stíroljál		 stíroljon stíroljunk stíroljatok stíroljanak
Def. stíroljam stírold or
stíroljad		 stírolja stíroljuk stíroljátok stírolják
2nd-p. o. stíroljalak ―
Infinitive stírolni stírolnom stírolnod stírolnia stírolnunk stírolnotok stírolniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
stírolás stíroló stírolt stírolandó stírolva stírolhat

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.