eső

Eső ("chuva")

Húngaro

Substantivo

e.ső

  1. chuva.

Declinação
    Declinação de eső (–k)
Caso Singular Plural
Nominativo eső esők
Acusativo esőt esőket
Dativo esőnek esőknek
Genitivo esőé esőké
Instrumental esővel esőkkel
Causal-final esőért esőkért
Translativo esővé esőkké
Terminativo esőig esőkig
Essivo-formal esőként esőkként
Essivo-modal – –
Inessivo esőben esőkben
Superessivo esőn esőkön
Adessivo esőnél esőknél
Ilativo esőbe esőkbe
Sublativo esőre esőkre
Alativo esőhöz esőkhöz
Elativo esőből esőkből
Delativo esőről esőkről
Ablativo esőtől esőktől
    Possessivos de eső (–tök)
Possuidor Posse
Singular Plural
1ª pessoa do singular esőm esőim
2ª pessoa do singular esőd esőid
3ª pessoa do singular esője esői
1ª pessoa do plural esőnk esőink
2ª pessoa do plural esőtök esőitek
3ª pessoa do plural esőjük esőik

Sinónimos
  • esőzés

Locuções e expressões
  • ónos eső: chuva congelada/congelante

Termos derivados
  • esőálló
  • esőcsatorna
  • esőcsepp
  • esőcsináló
  • esőerdő
  • esőfelhő
  • esőkabát
  • esőkalap
  • esőköpeny
  • esőmérő
  • esős
  • esősapka
  • esőtlen
  • esővíz
  • esőzés
  • jégeső

Etimologia
Particípio passado de esik ("chover").

Pronúncia

No Wikcionário

Referências
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.