iránytű

Iránytű ("bússola")

Húngaro

Substantivo

i.rány.tű

  1. bússola

Declinação
    Declinação de iránytű (–k)
Caso Singular Plural
Nominativo iránytű iránytűk
Acusativo iránytűt iránytűket
Dativo iránytűnek iránytűknek
Genitivo iránytűé iránytűké
Instrumental iránytűvel iránytűkkel
Causal-final iránytűért iránytűkért
Translativo iránytűvé iránytűkké
Terminativo iránytűig iránytűkig
Essivo-formal iránytűként iránytűkként
Essivo-modal – –
Inessivo iránytűben iránytűkben
Superessivo iránytűn iránytűkön
Adessivo iránytűnél iránytűknél
Ilativo iránytűbe iránytűkbe
Sublativo iránytűre iránytűkre
Alativo iránytűhöz iránytűkhöz
Elativo iránytűből iránytűkből
Delativo iránytűről iránytűkről
Ablativo iránytűtől iránytűktől
    Possessivos de iránytű (–tök)
Possuidor Posse
Singular Plural
1ª pessoa do singular iránytűm iránytűim
2ª pessoa do singular iránytűd iránytűid
3ª pessoa do singular iránytűje iránytűi
1ª pessoa do plural iránytűnk iránytűink
2ª pessoa do plural iránytűtök iránytűitek
3ª pessoa do plural iránytűjük iránytűik

Sinônimos
  • tájoló, (arcaico) kompasz

Etimologia
(Morfologia) irány ("direção") + nű ("agulha").

Pronúncia

No Wikcionário
  • mágnes

Referências
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.